NOSZLOP első hallásra kissé furcsán hangzó neve régi időket, elfeledett népi emlékeket őrzi. 1086 – 1235 közti okleveleken Nuztupe, Nuztup, 1349-ben Naztaph, 1488. Nozlop alakban előforduló helységnév, végül a szelídebb hanglejtésű változatban maradt meg, Noszlop. Nyelvészeink a szót nyugati szláv eredetűnek tartják, jelentése különleges: „ne engedj, ne hagyd magad”. Az itt élők nem engedték, nem hagyták el magukat a történelem nehéz, erőt próbáló korszakaiban sem. Sem a 1242-ben Dunántúlra zúduló tatár-támadás, sem a törökök átvonulása nem néptelenítette el Noszlopot.
Noszlop legrégebbi birtokosa a helység nevét felvevő Noszlopy nemzettség lehetett. A falu határának egy része a bakonybéli apátság birtokában volt. Az 1542. évi királyi adóösszeírásban Nozlop helységben Csoron András volt a község legnagyobb birtokosa. 1678-ban már 32 ház állt Noszlopon a törökdúlás után, összefogással új harangot vettek a templom számára.
A XVII. Század végétől külön írták össze a nemesi és a jobbágyi falut. A templomtól északra a Polgár-szeren a jobbágyok, ettől délre a Nemes-szeren a nemesek laktak. Ezt bizonyítja az 1742-ből származó fémpecsét – mely a település címerének az alapja – osztott mezőjű, jobb felén elhelyezett koronán, szabját tartó levágott könyöktő jobb kar- a nemesség, bal felén a hegyével felfelé fordított, élével kifelé néző, lebegő ekevas alatt sarjadó vetésre utaló öt-öt kis hegyes háromszögű levélke – a jobbágyság jelképe volt.
A helyi nemesség egy része kényszerűségből szakmát tanul és már csak mesterségükből élnek.
Az 1784-87. évi népszámláláskor 1251 tényleges lakost számoltak össze, Nagybogdány és Pölöskepusztát is beszámítva. Az 1848. évi forradalom és Szabadságharc, a negyvennyolcas törvények alapvető változást hoztak a falu életében, sok ellentmondással, nehézséggel, de megindult a polgári átalakulás folyamata.
Az 1848-49. évi szabadságharcban a noszlopi ifjak bátran küzdöttek a hazáért, csak az utolsó hónapokban tértek ki a harcok elől, inkább az erdőben bujkáltak. Sokan a helységben ősbirtokos család sarjaként ismert, a forradalom után kivégzett Noszlopy Gáspár szabadcsapatához csatlakoztak.
1867-ben két bírája volt a községnek egy nemesi és egy polgári származású, ez a gyakorlat egyedülállónak minősíthető a környéken.
Ezekben az időkben a községnek két vásártartási joga volt, elsőnek Szent György napján, másodiknak Teréz napján tartottak vásárt. A XIX század utolsó éveiben a környék előkelő úri családjainak társadalmi központja lett Noszlop, ahol körjegyzőség is működött. Ezekben az években sok noszlopi vándorolt a tengerentúlra, jött vissza az Amerikában gyűjtött pénzzel házat, földet, jószágot venni.
Az első és második világháború megtizedelte a község férfi lakosságát. 1945 után Noszlop szövetkezeti központ lett, ami növelte a népesség megtartó erejét. De az urbanizáció erősebb volt és 1980-ig folyamatosan csökkent a település lakosság száma. Azóta a lakosság szám stagnál, az utóbbi évtizedekben a falu fejlődése erősebb lendületet vett.
Napjainkban Noszlop mikrotérségi központ szerepet tölt be, oktatási, nevelési szociális alapszolgáltatási és közigazgatási társulás székhelye.